2016. január 26., kedd

A családból fakadó erő


Peter Orban írta le ilyen című könyvében a családállítások tapasztalatait, és kész meditációit. De én most nem is erről a könyvről szeretnék írni, hanem a gondolataimról és felismeréseimről, amik ezen téma kapcsán feljöttek. 
Először is megdöbbentett az a tény, hogy az energiánk 100 %-át a szüleinktől kapjuk. Ezzel gazdálkodunk. 50-50 % arányban. Ha mi nem élünk ezzel, és csak alacsony energiaszinten működünk, az azt jelenti, hogy ellenállunk ennek az ősöktől származó energiának. Az összes "mert az anyám" "meg az apám" ilyen meg olyan, ezt meg azt nem tette, vagy tette velem, és csak ne olyan legyek, mint az anyám vagy az apám történet - a mi kerettörténetünk, amit gyártunk, hogy ne engedjük be ezt az energiát. 
A lényeg az elfogadáson van. Ez az adás és az elfogadás törvénye.

2016. január 23., szombat

Óz a nagy Varázsló


Bizonyára mindenki ismeri Óz a nagy varázsló történetét, egyik kedvenc mesekönyvem volt, és a gyerekeimnek is elolvastam, esténként, az ágyba bújva, fürdés után. 

Ők is nagyon szerették, biztos nem véletlenül, a gyerekek érzékenyebbek a mesék archetipikus mondanivalójára. 
Ott van Óz, akiről azt hiszik, hogy nagy varázsló, de ő tulajdonképpen csak egy cirkuszi szélhámos, van némi hasbeszélő képessége, de igazából retteg az igazi varázslóktól, a boszorkányok erejétől, és elzárva él zöld szemüveges Smaragdvárosában. Amikor Dorothy, a Madárijesztő, Bádogember és a Gyáva Oroszlán megérkeznek, és mindenki varázslást várna tőle, gyógyírt a bajára, ott reszket a paraván mögött, nehogy lelepleződjön, hogy ő csak egy kisstílű szélhámos. Mindenkinek próbál hókuszpókuszt bemutatni az elvárásaik szerint, és teljesíteni vágyaikat. 
Aztán lelepleződik, de a lényeg az, hogy tulajdonképpen mindenkiben benne volt a vágyott tulajdonság, amiért elébe járult: a Madárijesztő adta a legjobb ötleteket, nem kellettek neki zsilettpengék a fejébe; a Bádogembernek volt a legnagyobb szíve, hisz még egy hangya miatt is sírva fakadt, mert rálépett, és berozsdásodott - nem kellett neki selyemszív a mellkasába; és az Oroszlán is bátran szembeszállt a fenevadakkal az úton, nem kellett neki bátorságital. Még Dorothy lábán is ott volt a hazaröpítő varázscipő, nem kellett neki Óz varázslata a hazajutáshoz. 
Szóval miért is jutott nekem ez most eszembe?

2016. január 2., szombat

Változás! Újratervezés! Módszerváltás!


Nagy erőkkel történik a változás, az elengedés, az újrafogalmazás, módszerváltás. 
Változás: Minden változik. Ezt el kell fogadni. Viszont valamiért félünk és elutasítjuk a változást. A változás elutasítása abból a félelemből ered, hogy ha elengedem az irányítást, a változás irányítását, az kicsúszik a kezemből, és nem teszek meg mindent a helyzet megoldása érdekében. Mindent kontrollálni akarok. 
A félelem ellenállást szül, és ennek köszönhetően feszültség lesz bennem, ami megakadályozza, hogy előrelépjek. Beindul egy mókuskerék, amiből csak akkor tudok kilépni, ha feladom az irányításhoz való ragaszkodásomat. 
Az irányítás feladása azt jelenti, hogy történjen bármi, az úgy jó, ahogy van. A negatív dolgokat természetesen könnyen elengedjük, de a pozitív élményekhez ragaszkodunk. Mi marad akkor nekem? Mi leszek én ezek nélkül az élmények, dolgok, emberek nélkül? 
Neeeem! Nem ezek az élmények vagy TE! Ne azonosítsd magadat élményekkel, tárgyakkal, személyekhez kötődő érzelmekkel! Köszönd meg, hogy átélted, hogy voltak, és menj tovább. JÖN a következő.  
Az elengedés az jelenti, hogy együtt haladok az áramlással, elengedem az evezőt, rábízom magam a sodrásra.
Nem felülről találom ki magam, az agyammal, aztán rámerőltetem amit kiagyaltam, hogy most ilyen leszek, ez a változásom. Hagyjam, hogy a lelkem mutassa meg az utam, azáltal hogy végre csöndben befelele/felfele figyelek. 
Rábízom magam, most már megtettem a magamét, átadom az irányítást a Feljebbvalónak, Istennek, Felsőbb énemnek, Belső Önvalómnak. 
Lehet segítséget is kérni, imában, fohászban. 

2016. január 1., péntek

Lélekmelegítő - idézetek a szeretetről


Lélekmelegítő
        
        Odaadni másoknak csak azt tudjuk, amivel mi magunk is rendelkezünk. Ha van bennünk szeretet, akkor oda is adhatjuk. Ha nincs, akkor nincs mit adnunk.
-------♥------

         Odaadhatom neked az én szeretetem, de ettől az én szeretetem nem lesz kevesebb. Sőt.
-------♥-------

        Sokat vagyunk együtt, mégis mindenki szenved a magánytól. 
                                                        (Albert Schweitzer)
-------♥-------

         Minden rajtam szűrődik át, vagyis minél jobb vagyok, annál többet adhatok, Minél több a tudásom, annál többet kell átadnom. Minél jobban megértem a dolgokat, annál inkább képes leszek arra, hogy másokat tanítsak, és önmagamat a legszebb, legcsodálatosabb, legérzékenyebb emberi lénnyé varázsoljam.
-------♥-------
        
A szerető ember tudatában van szükségleteinek. Gondoskodó emberekre van szüksége, akik törődnek vele. Legalább egyvalakire, aki igazán látja és hallja őt. Néha egyetlen szó életet menthet.
-------♥-------
Mindig észben kell tartanod: az ösvény csupán egy ösvény, ha úgy érzed nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem szabad arra menned.
Ha szíved parancsára a választott utat járod, vagy otthagyod ezt az ösvényt, - a döntésednek félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie.
-------♥-------

Miért jó a kineziológia?

A kineziológia képes felszínre hozni, oldani, átírni, megváltoztatni azokat az életünk során felhalmozódott, sőt generációkból átörökölt mintázatokat, lenyomatokat, melyek különböző környezeti hatásokra, neveltetésre, traumákra ... alakultak ki.